A kis kohász

Valami nem jó, nem bírom kezelni a programot.
Kihűlt a szerelem, és lágyból kemény lett, mint a vas,
de biztos megedzett, mert nagyon hirtelen hűtötte le,
biztos Dunaújvárosban este nagyon berúgott a Kis kohászban
a kohász, régi életét siratta, miközben mindennél puhább
szerelmünket keringetett hűtővízbe ejtette, a világedénybe,
aztán nyúlt utána, de már késő volt mire kiszedte.
Így lettünk mi keményebbek, mint valaha, szétedzettük egymást,
csak szét ne robbanjunk egy jelre, mikor
igazából felfogjuk, egymásnak nem vagyunk már.

Mit tehetsz ilyenkor? Azt, amit mindig szoktál,
de most jobban összeszeded mindened egy irattartó mappába,
magad is csodálkozol hogy belefér, aztán kirúgod az ajtót,
csapzott hajjal, ballonkabátban, mindenki téged néz,
meg hogy mi lehet az irattáskában,
és mész gyorsan a nyáron jéghideg utcán,
mint mindig, amikor vesztettél,
csak most már nincs otthonod, ahová hazatérj.

Akkor elkezdesz zuhanni. Van, hogy utánad nyúlnak,
nekem Apám szokott szegény, engem mindig csak zuhanni lát.
Elsírtam most magam, pedig egy férfinak nem szabad,
csak egyedül, ha verset ír. A munkanélkülieket siratom,
akik munkát keresnek, és nagy vaskapukat találnak, ide nem férsz be,
de siratom még jobban azokat is, akik találnak,
de csak későn veszik észre, a kígyó adta,
és ezek nem munkák, hanem keresztek.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-07-03 09:16:08
Utolsó módosítás ideje: 2011-07-03 09:16:08