Csilda

izzó jégcsákányt érzek tarkómban
apró fekete fények törnek rám
lézerhegyes tekintet húz ívet
már nem fordulok vissza a pulthoz
     füstszagú
     kocsmazugban
     rágcsálóarc
     görcsösen
     visszafogott
     rángatózás
kifejezően közel ülök le
ő érezhetően elégedett
asztalára borítja táskáját
pótcselekvéseiben merül el
     rémdivat
     diszkózene
     dübörgés
     száradó
     folyómeder
     dögszaga
elszakadt nyaklánc gyöngyei szállnak
telepattogják az egész padlót
földre hullt csillagok szórják a fényt
december huszonkettedike van
     lobbanó
     pillanatok
     illata
     könnylepke  
     pupillákba
     olvadás
egyedül akarta összeszedni
segíteni később sem engedett
rajzolt szemöldöke gyakran rám folyt
a zuhany alatt zombi született
     méregben
     kényszerképzett
     ordítás
     ősrémült
     paranoiás
     idegroham
múzsanéven szólítottam hamar
boldogan viselte a gyűrűt is
kisollót mindig hordott magával
nyirbálta a vélt fölöslegeket
     sünarcú
     süketségbe
     üvöltés
     csendesült
     eltűnések
     sűrűbben
aranyhörcsögét Suzynak hívta
felmosóvödörbe fulladt bele
démonjai nevét sosem mondta
március huszonötödike volt






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-06-29 23:25:24
Utolsó módosítás ideje: 2011-06-29 23:25:24