Dobj mindent a földre

ne feküdj a csengőre
beázott  elakadt  néma
kopogj halkan  vagy
hadonássz az ablakon

hagyd a küszöbön dolgaid
indulj nagyon korán  ne
várd a napkeltét  csendben
közelíts  némán távolodj

dél felé már ott is lehetsz
vagy el se indulj   arass komlót
forrázd lassú tűzön  pakold
meg a batyud  indulj tovább

ne keresd a révészt   a folyó
kiapadt   ne nézd a másét
légy elégedett és megadatik
miről nem is tudsz  vagy

mosolyogj   fogd a sorsra a
csütörtököt mondott pisztolyt
pihenj meg   dobj mindent a
földre  a felszín alatti táj

ismeretlen  a puha becsapódás
feltár apró sebeket   korábbi
szél kavarta por dacos nyomát
mélyebben ragadd meg alsó

nyakánál a komlót   tépd ki
hasznodra   hogy karcos kezed
égbe emelve lehiggadj aztán
dobd mindet a földre…







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-06-08 14:15:49
Utolsó módosítás ideje: 2011-06-08 14:15:49