Nagyonmegírtam most

Írnék én verset, csak az a baj,
egyik gondolatom háromig terjedő,
a másik meg két év letöltendő,
a harmadik meg egoista.
Alaptalanul.
Festményt árulok az ár elől menekülőknek.
Szűk a piaci rés.
Most nevettem, azért vicces ez az egész.
Remegtető szerelem, rózsavirágzás van,
legalábbis mifelénk virágzik a csipke.
Érdekes ez, de a médiából jövő hírek szerint
már régóta halottaknak kellene lennünk,
és már mindenünk műanyag,
mindenhova tőrök, csapdák, akadályok kifeszítve,
akadályőrök felügyelik,
ja, és azt akartam mondani,
legalábbis én tudok még úgy érezni,
boldogon ünnepelni 33 évig
hordozott testem diadalát.
Kinek adod az életed, ha úgyis elveszik?
Felújítatlan, régi magyar épület az elcsatolt
részeken a világ.
Patinás, ódon ablakain átfúj a szél,
kilátszik a tégla fedetlen testén.
Gazdátlan áll, otthagyva árván,
kiszolgáltatva,
de az ésszerű konstrukció,
a tusbiztosításra tervezett tartószerkezet.
Hirdetik, hogy volt itt egy emberre tervezett-eb világ,
ahová beszivárogtak idegenek,
és összeroppantották.
Volna, ha hagynánk,
de mi nem hagyjuk.
Több dimenziós a világ. Először is két dimenziós;
Pokol, Mennyország. Aztán három; hosszúság, szélesség, magasság.
Mennyországban magyarul beszélnek.
Szerinted mért vesztettünk el annyi háborút,
mért terveznek a fajunkra most is csapást?
És ez nem nacionalista érzelem,
bizonyítékokkal alátámasztott tézis.
Magyarokból származik az emberiség,
és ide is tér vissza.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-06-01 08:17:38
Utolsó módosítás ideje: 2011-06-01 08:17:38