Zsákba


Beszéljünk őszintén, te kis baba.
Megszülettél ide érkeztél
Gügyögtél felnőttél az lettél
Ami lettél ,én te ők mit ti ők.
Lettünk a természet szép
Mesterséges természet van csak.
Írva van fodra a tájnak.
Állítólag számlálva minden hajszálad
Honnan is tudhatnám én biztosan
Nem vagyok tudós.
Vagy nem is rá kel jöjjek tudós vagyok mégis.
Istent akartam látni periszkópba.
De csak a bodzák illatában éreztem.
És ördögöt halottam vágóhidak körül.
Különösen ha megtudták mi vár rájuk.
Amikor elromlott a kivégzőgép.
És megtanultam regölni
Akarattal gyémántot törni.
A legerősebbnél is erősebbnek lenni.
Elindult hát hogy kitakarítja a világot.
De már nem volt mosható
Nem volt takarítható
Úgyhogy letisztította amennyire tudta.
Hátradőlt foteljében.
És elfogadta ilyennek.
És az lassan benőtte
De ő kiszakította magát ,az ördögöt legyőzte.
A JÓ LELKEKET ZSÁKBA ÖSSZE SZEDTE .
Átvitte a mennyországba.
Ma is élünk ha meg nem halunk.
Üres zsebbel házra alkudunk
De mikor zsebbe nyúlunk
Hát ott a pénz a házra.
Vagy valami ilyesmi






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-05-31 12:10:32
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-31 12:10:32