Te sem érted ezt
Ahogy a fáról lehull a fény,
és átzúg ágai közt a sötét,
úgy vagy öreg örök képzavar,
oly tétován hagyja el a dal
szájad szögletét.
A szögletét a szádnak; oda ér,
aki ma magától szabadult,
eldobja a madzagokat,
cipőt fűz vagy földön kutat
valamit, ami lángra gyúlt.
Mert ég a ház. Izzik, összerogy,
ami felépíttetett. Ami van.
Szétszélednek a hegedűk,
minden igaz hang csupa nyűg,
csak a bűn határtalan.
A bűn az, ami körbe fog,
egyik oldalról sem ereszt.
Megszólalnak a csillagok,
milliárd éve itt vagyok,
s te sem érted ezt,
és ő sem, akinek módja van
hasonlítani valamit.
A fáról úgy hull a levél –,
nem veszi észre, csak a szél,
végső igazságait.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-05-16 08:13:23
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-16 08:13:23
