akkor

mikor bánat fagy édes gyermeki arcodra,
mikor kés türemkedik drága szívedből,
akkor nincs ott senki, hogy letörölje,
s nincs ott senki, ki kiszedné belőled

mikor egy apró dicsszó jól esne,
vagy egy kicsi harmatcsepp ha rád esne,
az is felvidítana
akkor nem szólanak
akkor nem hull reád

mikor egy szőke hajnak örülnél
midőn arcodba csap, s illatot áraszt
akkor van csak barna, s fekete haj körülötted
akkor nem fáraszt az illat

mikor egy tőrt akarnál kitépni lelkedből,
vagy magadba szúrni éles heggyel,
akkor találsz csak kanalat,
mert csak az van szobádban

mikor egy szerető ember kéne,
hogy néki meséld el borzasztó életed,
akkor jössz rá, hogy nem tudod megfogalmazni,
s hogy nincs, aki szerethetne

mikor az élet már sok,
s azt szeretnéd:
csinálják meg koporsód
akkor fogy el a földön minden anyag,
hogy ne tudják elkészíteni,
akkor fordul ellened minden szavad,
s fogsz még élni
akkor nem tud kihűlni bolond szíved,
akkor akar legjobban téged az élet
fogva tartani, magába markolni,
akkor fog ereidben a vér legjobban tombolni,
izzóan rugdosva verni,
s akkor fogsz majd az őrülettől életedben
legelőször legjobban sírni





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-05-15 14:53:15
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-15 14:53:15