Lassan ötven éve már
Jó így egymással, kedvesem,
én vagyok veled, s te velem,
mi együtt vagyunk boldogok,
szemünkben hűségfény lobog.
Lassan már ötven éve lesz;
magamnak eljegyeztelek,
azóta hányszor ellenünk
fordult a világ, nem velünk
ujjongott, ha öleltelek,
hány százszor voltunk betegek;
az elmúlás előszele
próbálkozott, hogy elvegye
tőlünk a meghitt napokat,
ígért fűt-fát; hagyd el magad,
boldogságot itt ne keress,
(boldogság nincs, csak volt vagy lesz),
s az nem kettőnk érdeme lesz,
ha lesz még egyszer, valaha…
Elvirágzott az almafa.
Lassacskán ötven éve már,
kettőnknek egy a szemhatár,
azóta véled ébredek,
és nem kelek fel, csak veled.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-05-01 11:52:44
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-01 11:52:44
