Megszülettél

Tizennyolc leszel,
mikor a harmincötbe lépek lassan én.
Megszülettél.
Születésed szorongón várt esemény.

Véres megtorlás üvöltött
azon a késő alkonyon.
De könnyeid -a hulló könnyek-
elszálltak már szabadon.

A napfényt még tán nem látod,
csak szülőd mosolyát.
De hidd el, ez a mosoly többet ér
az univerzum napjainál.

Most sírsz még, mert szavakkal
kifejezni nem tudod
forrón izzó - hirtelen hűlő
lelki állapotod.

Vagy most tehetetlen,
röghöz kötött esti holdfény-szonáta
S leszel az értelem,
verejtékkel büszkeség, minden jó a mában.

Feküdj szülőd szíve fölé,
hallgasd meg, hogy hogyan ver.
Nyugalmaddal nyugtatod majd őt
-s most szíve még gyorsan ver.

Tán az utcán egyszer egy reggelen
mosolyogva köszöntlek,
ha meglátom arcodban -márpedig meglátom-
szülői tekinteted.

Te nem ismersz majd meg,
s tán nem mosolyogsz vissza rám.
De ne félj egy idegentől kicsim,
itt bárki lehet jó barát.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-04-29 19:14:30
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-29 19:14:30