(úgy kéne néha visszajárni)

úgy kéne néha visszajárni
ahogy az anyák tették régen
amikor még nem volt hideg
az otthon akolmelegében
ha éjféltiszta tudnék lenni
teliholdas rémületben
akkor sem tudnám, ki halt meg
akkor mikor én születtem
elvakarom az összes sebem
ha néha a kútra visszajárok
inni szeretnék, de én is
fertőző vagyok hisz látod
megkínállak száraz számmal
megkínállak rossz boromból
hogy is tudnék adni mást ott
ahol a  tépett hús dorombol
nekem még az ugrótorony
e kihűlt város lesz még más is
azt hiszem hogy futok mégis
foszló inam szakadtáig
sok voltam mindig magamnak
ott, ahol éppen elnyújtóztam
de hiszem, orromra büszke lenne
Pinokkió és Edmond Rostand
nem félek már, s nem is arról
álmodom, hogy visszatérjek
fess rólam egy fiatalnak
is nagyon megvénült képet
úgy leszek majd kásás torzó
hisz oly könnyű messze menni
ahogy engem visszaidéz e  
napcsorgásba fojtott semmi






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-04-27 21:51:54
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-27 21:51:54