Bocsássatok meg a szeretet ünnepén. Szüleimnek 1994. Karácsony Szent Estéjén

Fehér hó takarja be a  mezőt,
Beteríti az utat, az erdőt.
Kicsi házuk melegében élnek Ők,
Hitükben kitartó drága szép Sülők.

Az évek múltával bizony elfáradtak,
Szívük melegével szeretetet adtak.
Hogy tudjam köszönni amit tőlük kaptam
De én cserébe töredékét sem adtam ?

Fáj a szívem sokszor, mikor látom Őket,
Betegséggel küzdő, drága szép Szülőket.
Szívük - lelkük adják most is gyermekeiknek,
Hogy kívánságaik bizton teljesüljenek.

Karácsony  ünnepén most én mit adhatok
Szeretetből vissza, mennyit pótolhatok ?
Tudom hogy  nem lehet soha  megköszönni,
DrágaSzüleimet végleg megkövetni.

Mégis  megpróbálok valamit pótolni,
Bocsánatot kérni, mélyen meghajolni.
Szeretlek bennetek, szívem melegével
Ifjúság múltának elmúló hevével.

Lehet hogy nem mondtam, mikor kellett volna
Mi lenne  helyettem ami kárpótolna ?
Talán most sem késő ezen a Szent napon
Anyám, Édesapám, sírjak a válladon.

Öleljek bennetek, bocsássátok nékem,
Hiszen olyan nagy, mély még én régi vétkem.
Évek távlatából Karácsony emléke
Megbocsátást hozó fenyőfa élménye

Mindig elfeledte a nehéz gondokat,
Küzdelmes időket, keserves órákat.
Protestáns hitetek mindig erőt kapott,
Isten szeretete új biztatást adott.

Nehéz volt éltetek minden egyes napja,
Szerető szívetek nem mindíg azt kapta
Tőlünk gyermekektől amit kellett volna,
Élő lelkiismeret most nem furdalna.

Karácsony  ünnepén fejemet meghajtom,
Reszkető kezetek újra megcsókolom.
Kísérjen áldástok, szerető szívetek,
Drága jó Szüleim, sokáig éljetek.

Zirc, 1994. 12. 24.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.