vicsor

a fiú az ablakon keresztül nézegette amint a szemközti
          járdán az öregember elejtette táskáját és
             káromkodott erre ő nevetve nekitá-
                 masztotta tenyerét a párás ü-
                  vegnek majd szomorúságot
                     álcázva lehorgasztotta
                        fejét mert rázta a
                           kacaj mint se-
                            lejtes villany-
                              drót a rá-
                                szálló
                              madarat
                             aztán már
                            megunta a
                          látványt és el
                      akart menni de ami-
                   kor tenyerét el akarta e-
                melni a párás üvegről ujjai vé-
              gébe hasított a fájdalom ő pedig
           felvinnyogott mint a kutya amelynek
           farkára lépnek mert körmei odanőttek
a párafoltos tükörből pedig az öregember nézett vissza rá





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-04-25 19:56:47
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-25 20:00:08