négyévesen

a megannyi negyvenfokos lázálom bejuttatott
a ceglédi kórházba s anyuka fel-feltűnt olykor
ismeretlen fehér köpenyben s csodálkozva
bámultam hogy a többi gyerek is kap tőle teát
majd egyszer csak zöld sárga kasmírkendőben
mutatkozott a fehér köpeny helyett a lóden
kabátjában adta rám a sötétkék mackóalsómat
és felsőmet miközben halkan ismételgette, hogy
semmi baj most haza megyünk öltözz szépen
semmi baj most hazamegyünk s én boldog örömmel
tettem eleget ennek a nyugtalan kérésnek s arra
gondoltam máris meggyógyultam s holnap már
joci barátommal játszhatok újra s anyuka a
kórteremből úgy ragadott el mint valami kincset
azon a késő októberi nyirkos estén s a vasútállomásnak
vette az irányt róva a kilométereket az arcunkba
csapkodó esőben a kossuth gimnázium kőtámos
vaskerítésénél aztán kimerülten ereszkedett le
hogy lekászálódjak görnyedő hátáról hogy szusszanjon
végre egy keveset amikor nagy robajjal elhúzott
mellettünk a törteli madzagvasút keskenyvágányú
mozdonya a maga két kocsijával s a kalauz réveteg
tekintetével ahogy bámult a félhomályból a teljesen
üres vagonból a baljós dübörgés anyuka szeméből
hideg könnyeket csalt elő s milyen érdekes ekkor
az én torkomba is gombóc költözött miközben az úton
lánctalpasok szörnyű zajjal tűntek fel a szürke
macskakövön mire anyuka ölbe kapva futásnak eredt
egészen a vasútállomásig ahol a váró teremben izgatott
emberek  ruszkikról meg forradalomról beszéltek aztán
álomba merültem és átaludtam  az éjszakát egészen
reggelig amikor apu nyugtalan tekintetére riadtam fel






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-03-30 13:07:13
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-30 14:55:57