Nézz fel, olvass, érts meg

Hogy ne unatkozz ha sétálsz,
felhők széleibe kenem
tintaszagú titkaimat.
Nézz fel, olvass, érts meg.

Órák telnek vánszorogva,
a Nap az üres délutánt
színarany sugaraival
nyájasan kínálja.

A fárasztó nappaloknak
romjain sétálok haza,
talpam alatt ropog minden
mit elfelejtettem.

Kipakolok a zsebemből:
aprópénz, papírok, egy toll,
fülemben egy ott felejtett
nevetés, ez minden.

A szokásos fáradsággal
egyetértésben fekszem le
az ágyra, majd kedvenc sarkom
beszélni kezd hozzám.

Elmeséli, hogy ma megint
összeveszett a két kedvelt
könyvem, Keats nem érti Petrit,
Petri gúnyt űz Keats-ből.

Parázs viták helyszíne a
könyvespolcom, habár megfér
egymás mellett romantikus,
realista, mégis:

valaki valakit mindig
leszentimentalistázik.
Félek, egyszer laptépésbe
torkollik a dolog.

Egyre jobban álmosodom,
hiába egyensúlyozok
az alvás peremén, még egy
perc és lezuhanok.

Álmaim alá merülök,
hogy reggelre felhozhassam
neked a kagylóhéjba zárt
kedves, szép szavakat.

Egy sötét szobában állok
az ablaknál, észreveszlek,
leszegett fejjel, lassan mész
ahogy én is jöttem.

Mintha hozzám beszélnének
a mozdulataid, mintha
elvárnád, hogy lapozgassak
benned értő szemmel.  

Egyre jobban távolodsz és
én a szoba ablakából
finom, lassú lépteidből
kiolvasom: fázol.

Még látom, ahogy egy tollat
veszel elő, magasra nyúlsz
és összefirkálod amit
neked írtam oda.

Zihálva ébredek...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-03-23 15:16:30
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-23 15:18:26