Minden reggel

Minden reggel készen állok.
S látom, minden úgy halad,
mint a fény, a víz és a látnok:
sodródva, merre még szabad.

Madárrajokban nincs szabadság,
e tömb, mint zászló, úgy lobog.
a tér szellőjét úgy hasítják,
mint öklöm elektronok.

És a hangyák fűbe mászva:
akár sok piciny robot.
Bár robotban nincs parányka
lelkiismeret-dolog.

A légmozgás lelassul délre.
Lustán sző sok napsugár
árnymintát talaj színére,
hagyva pár csepp éjszakát,

mik úgy kúsznak a fényt követve,
mint tapasztalt napvadász,
hogy elkapják korongját végre,
ha elérné az éj szakát.

A napnak vége, s jő a hold,
és élet kél a fű alatt,
ki él, vadászik, hűl a holt
osztva jó tanácsokat:

„Nyomot ne hagyj, mert megesznek.
Úgy osonj, akár a nyúl!
Így meghalhatsz majd remegve,
szép arcod megráncosul.

De tudd! Hogy nem jut mag az aggnak,
ha kölykeink még éhesek.
ők lesznek, kik magot adnak,
ha mi leszünk majd öregek.”

És ki meghalt, nem él többé,
De nem halt meg még, aki él,
és elpusztult, már ami emlék,
s elfelejtődik, miér’.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-03-21 18:46:25
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-21 18:46:25