Eszméletlenül

kiket méreg emészt
csak úgy
határtalanul
az mind türelmetlen
hogy a nyugalom
felségvizeit elérje
dúló viharban
szelíd tespedésben
majd
ideges lesz megint
és képtelen
belenyugodni
újra
a türelmetlenségbe

ki érti ezt
ez lehet az élet
megfejthetetlen

így telnek napjaink
egymás után
nem szab határt
elmúlásra a létezés sem
eredünk mint az ér
szétfolyunk zuhanunk
az óceánok felé
s mire feleszmélünk
hogy éltünk
már rég elfelejtettek







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-03-14 10:21:42
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-14 10:21:42