Csalások

Csaltam. Először hatévesen. A nevelőnőm, Néne azt mondta, felsős koromig az Isten megbocsát. A bátyám, Ati vett rá, hogy tapsoljak össze-vissza a zenetanárnőnél. Együtt jártunk volna zongoraórákra. De én sem akartam. Bár a hangom angyali, apa ismételte ezt gyakran. Mikor skáláztam, a spaletta résein át fénycsíkok szöktek be a tanárnő szobájába. Követtem a szememmel, libegtek a hangjegyek. Le-föl bucskáztak, mint apró kötéltáncosok, és olyan hideg volt nála, akár a pincénkben, meg féltem a szellemektől. Nem láttam egyet sem, csak az őrzőangyalom egyszer. A parketta fölött lebegett áttetsző fátyolban, mégsem láttam a testét. Hosszú haja a plafontól a csillárig ért. Belenézhetett a villanykörtékbe. Én is akartam többször. Ati egyszer széttört egyet. A zsebrádiót is kibelezte. Épp szembecsukósdit játszottam imádkozás közben, próbálgattam fél szemmel vagy résnyire kinyitva nézelődni, amikor az őrangyalom megjelent. A szárnyára nem emlékszem.
A bátyám nem hitt nekem. „Hülye vagy, nincs Jézuska, se Télapó, se Isten, se angyalok. Még Csúnyabácsi se!”
Nem árultam be. Ha csúnyán beszéltünk, nagyon leszidtak.
Negyedik után felvágtam a kottafüzetem csíkokra, majd egyenként körömollóval kivájtam a hangjegyeket. Az erkélyről leszórtam, amikor Ati kilépett a kapun. Nem vett észre. Bosszúból.
Ő sokat olvasott. Este is. Egyszer hatodikban felébredtem, mert a szobámban „kereste a halakat”. Megijedtem. Olyan furcsa volt, és fénypikkelyekkel festette ki arcát a hold. Másnap kiderült, nem emlékszik semmire. Ma már arra sem, hogy kijelentette, neki mindig három eperrel, cukorkával több jár a három évvel idősebb jogán. De nem érdekelt különösebben. Épp erősödött a szívem. Joci Kati mellét tapogatta hátul a suliban az udvaron. Kézi közben fellöktem. Tenyerét a salak kicsipkézte.
Apa szerint anya mindig kárált. Ilyeneket mondott: „Okos enged, szamár szenved.” De én engedtem örökké. Sokszor csúfolt is Ati. „Iá, nagy szamár, mégis iskolába jár.”
Tanár lettem. Ő a fizikatudományok kandidátusa. Fia bankár. Az enyém közgazdász.

szoktunk pókerezni néha nyerek csalok a lapok hátulján nézem a szíveket







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-03-13 18:30:17
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-13 18:30:17