A változókor veszélyei

Tinédzser voltam, és hallom, szeretkeznek.
Eléggé pontatlan volt az a vággyal teli dadogás,
mégis megértettem, a kisértetiességből, nincs boldogság.
Gyógyíthatatlan sebnek véltem a kéjes jajgatást.
Az ájult hangokon túl valakik veszekedtek,
a telepen részeg férfiak késelték egymást.
Vérüket felszívták a füstszagú gyermekruhák.
Ekkor tudatosult: a sebeket létrehozzák.
Hogy én létrejöttem-e, vagy a világra, magamé vagyok-e
vagy az övék,  el kellett döntenem még reggelig.
Mielőtt az ágyam, a ház, a telep  elveszik,
felemelkedik, elleng, szférák fogják magukhoz rántani.
Látom, a nyárvégi hőség ajtókeretében valaki áll.
A vak csillagok alatt oly fekete tud lenni a vér.
Fejsze és test. Valami eszme is lesz. Életveszély. Esetleg haladék.
Így lesz. Randevú előtti halál. Megigézett igérhetetlenség.
Minek is keresnék menedéket már alvó szüleimnél?





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-23 14:12:45
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-23 14:16:10