kikészít
néha olyan jó lenne meghalni,
mikor betegen nem hallom a hangját,
és nem nézhetek a szemébe
igaz, az egész ugyan csak
egy hét -vagy kettő-, de nem bírom
máshogy, csak szenvedve
förtelmes jelleme már régen
kikészíti epekedő
szívemet és agyam is
mert jelleme titokzatos,
egész lénye rejtély, s hogy
beleszerettem, már bánom is
bár tudnék parancsolni
örökkön sóvárgó, vágyó önmagamnak,
hogy csillapodjék
de nem tudok mit tenni,
mikor a rohadt hétköznapokon
meglátom kéklő szemét
és nem tudok tenni
az ellen se semmit, hogy
péntek éjjelenként ne sírjak, vágyva rá
s nem tudok mit tenni hétvégén se,
csak bánatomra,
fájdalmamra inni, és őreá
majd ugyanazon monoton menetként
ismét eljő az átkozott,
fáradt hétfő napja
s én csak tűröm ezt a körforgást évekig,
s csak képzelgem mindég,
hogy ölel tán majd karja...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-02-18 19:15:34
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-18 19:15:34
