Szívtelen Város

Ólom-szárny csapdos titkolt hibáink körül
Bölcsőjében ringat a szívtelen város
Észrevétlenül lopja ki zsebünkből
Tegnap meg egyszerűnek tűnt álmokat
Fal mellett kuporgó hajléktalan mellett
Sétáltam el, gyrost és forralt bort vettem
Piros lámpánál a többi emberrel együtt
Megálltam, kócos hajamat állitottam szélirányba
Tömött buszon egy poroltóval ismerkedtem
Hazafelé az ablakon at bámultam kifelé
Horkolt a város, fény-szeplők tünedeztek
Tűznyelo testén, s az utasok lopva egymást nézték
Éjszaka kiültem az ablakpárkányba
Halkan dideregtem, szomszéd ház falán
Táncoló árnyékát kerestem egy emléknek
Másnap múló uralmam alá hajtva a várost
Aszfaltcsíkká váltam, ugy tekeregtem céltalanul
Csettintésre kalapot vevő amnéziám hintaszékében ültem
Villamossinek közt pedálozva, öltöttem ki nyelvem
Veszteglő kocsisorra, mindenre, ami lassabb nálam
Nyeregből nézve a neon-parádé is vadabbul villog
Kajászacskóval a kezemben leültem egy járdaszegélyre
Túloldalt, kukát döngetett par lézengő srác
Arcomat kezembe temettem, helyemen fészkelődve
Homokot fújt a szemembe, szembesávban szakító
Nagyvárosi szél, hiába szippant magába
Szeretem, mégha nem is merem bevallani.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.