Requiem
(G. Z. emlékére)
Látod, milyen nehéz meghalni -
az a vicsorgó, sárgacsőrű halál
is megdolgozott érted -
ösztöneiből nem érthette,
hogy te ezt nem érted -
mikor le-le szállt csipegetni
ebből is, abból is valamennyit,
nem tudhatta,
mind te vagy -
az apró pici kavics te vagy,
a finom lárvácska te vagy -
cseperedő halál ez,
toporzékol,
mert nagy az élet.
Tudom, mindig megvetettél, ha sírtam,
könnyeimet nyalogattam,
és nem írtam -
hiába pattannak a rímek
a kiütésre,
hiába, mert megöl,
s megtart a béke.
Most szemközt ülök a nappal -
neked mindig szemedbe süt.
Elváltál tőlem, mint a
tükrömről lehullt ezüst -
elhagytál engem,
mint mindenkit, mindenütt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Tudósítás a Kis utcából (Budapest, 1997)
Kiadó: Orpheusz
Feltöltés ideje: 2011-01-13 12:50:42
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-13 12:50:42
