génpenitencia

Látom barátom, neked már nincs,
nincs már semmid
gyerekkorod a falon,
takony a tapétán,
zsíros kéznyomok mellett
zsíros krétákból strigulák,
alatta hiba, felette kép,
de nem ismered kik azok,
ők sem akarnak ismerni
konnektorban korom,
benne az áram zümmög,
nagy a csend bennünk
templomodban Bibliád villog,
drága barátom, mire a billentyű
billenés nélkül?
kereszted világít a sötétben,
büszke hátad rég nem feszül
Bibliát konnektorból kihúzni fáj
barátom, ágyad mélyén ezeregy
holttested kiszáradtan hull alá,
nőt ritkán látott gyász
-kereszttel az asztalon mondjuk nehéz
barátom, te szegény
a gyerek sír csak,
falra kent könnyek mellett
anyádat látom
Én sem szeretem már.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-01-09 22:22:58
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-09 22:22:58