Semmiért szeretvén

"Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd."

(Szabó Lőrinc: Semmiért egészen)

***

Nem szeretsz teljesen, ha nézel,
ha megszorítasz puszta kézzel,
ha arcodhoz ér vöröslő arcom,
ha árnyakat vetít rám az alkony
s körvonalazódik maga az ember,
csontok, bőr s csudamódú szervek -
ha megérintesz tiszta tenyereddel,
én még akkor nem követellek.

Nem imádsz egészen, ha hallod
ajkaimon visszhangzó hangod,
ha elérzékenyítenek szavak,
ha füleidbe gyantaként ragad
és újra fölcseng a csók, a bók,
sziszegő, zengő teremtmények -
ha hitre fognak a hallhatók,
én még akkor nem szeretnélek.

Nem kellek eléggé, ha érzel,
ha illatom nyomain érsz el,
ha markodban megsorvad az ingem,
ha párolog, fölgőzölög minden
és megállsz csak egy pillanatra,
hogy a világ is megáll veled -
ha orrod légként szív magadba,
én még akkor sem hiszek neked.

Nem akarsz még akkor, ahogy én,
szerelmet semmiért szeretvén,
nem vagy még igaz s nem lehetsz való,
s nem voltál sohasem nekem való.
Ha szeretsz, légy mindig néma és süket,
ne végy levegőt, engem ne láss -
a hiányok üvöltsék szerelmüket,
s én legyek e lelkifurdalás.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-12-22 13:24:21
Utolsó módosítás ideje: 2010-12-22 13:24:21