Ha meggyötör csak hozzá jajgatok
Ki jajra jajt hoz sötétre sötétet
küld kínra kínt pakol
öregasszonyt öl és gyermeket rabol
föltámad mint a báva vakszerencse
őt imádó zsoltárra tanít
halálveszélyben elandalít
kedveli a fáradt szilvakéket
Mint mosatlan tányérban a lencse
az éhezőkkel össze hunyorít
s hogy létezését mégis kijelentse
bűntudattól is megszabadít
égre száll hogy pokolra küldjön
lehetőleg még ezen a földön
mennyországot odafönt ígér
s érzéketlen ha gyermek enni kér
Ilyen ő az én istenem
ha verset írok eljátszik velem
mint pók a léggyel nyálával befon
hallgatózik a telefonon
felbontja lelkem gyűrt leveleit
s olvasás nélkül félre teszi
halállal ijeszt félig-holt halottat
meghalni nem hagy kínom kedveli
ha szájon ütnek emberségre oktat
Ha meggyötör csak hozzá jajgatok
mert ilyen ő és én ilyen vagyok
kinek régi inge és gatyája
régi bőre sőt a szíve is
régi mint a múlt és a jelen
mert itt van ő és még sincsen velem
(Hozzá se fogtam volna verset írni
ha eszembe jut egy apró semmiség
addig kell csak életem kibírni
amíg az isten azt mondja elég)
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Tudósítás a Kis utcából (Budapest, 1997)
Kiadó: Orpheusz
Feltöltés ideje: 2010-11-27 12:53:48
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-27 12:53:48
