Tükrök és meggyes lepény

HANS
Őszi zöldek. Pilláid rebegnek.
Mint kocsonya az asztalon. És
figyeld, mint a zöld fű mozog.
Az istenit, ez a táj az unalom
táptalaja. Tápláld hát te is uram.

WALT
Nézd, én nem bánnám, ha a
színekről nem beszélnél itt,
nézz körül, odakint szél van.
Nincs kedvem zöldről beszélni,
fázni kezdek most tőle.

HANS
A királynő félrenéz és az
üvegekkel bajlódik. Üvegek.
A falon mindenhol. Mint a
képek, kerettel. Olcsó megoldás.
Hozass egy kancsó vizet!

WALT
Ugyan már, uram. Egy asztallal
arrébb ül és turkál, mint egy
meggyes lepényben. Édesen
mosolyog. Úgy érzem magam,
mint egy kacat. Bennem turkál.

HANS
Most figyelje, kend, tyúkanyónk
terebélyes ruháját csipkedi, ahogy
a fodrot egy lány a festményen.
Unalmassá vált. Ismétlésekbe
bocsátkozik. Újra látott snittként.

WALT
Hát elő a szablyákkal, mint az
arabok. Csupa rasszizmus. Kend
meg az élét, ne bajlódjak ismét
magam magán. Jobb lenne azt
kézzel, hadd lássa a királynő.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-11-11 01:05:54
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-11 01:05:54