ami nincs


éjszakáim hordalékából születtél.
sötéten. sejtelmes árnyékokkal.
elhalmoztalak titkokkal. elhalmoztalak színekkel.
a színek árnyalataival, hogy soha ne találjak több
dadogást magamban.

szavakra akartalak bontani. gyönyörűséges, tiszta
szavakra. olyan lettél volna bennük, amilyennek
szüntelenül látlak. olyan lenne ez a lap is.
hogy akkor is emlékezzél rám,
amikor már nincs mire emlékeznem.

amikor már elhagynak roncsaim, amikor
bizonytalanságaim bizonyossággá válnak
a kapukeresés pillanatában. abban a
pillanatban, amikor megtörik az idő, és
elveszíti jelentőségét az álom.

amikor még szeretlek ugyan,
de már meg tudlak bocsátani magamnak.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-11-05 19:36:26
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-05 19:36:26