Meghallod te is
Akkorát kiáltok, meghallod te is,
aki tudod a szerelem-genezis
minden tudható stációját -,
te, aki tudsz is szeretni engem,
egy lassan pusztuló szerelemben
vagy a kérlelhetetlen valóság.
Nekünk kettőnknek még járni kéne,
a másik birtoklását cserébe
kapni árvuló önmagunkért -,
mert egymás nélkül már mit sem érünk,
csak az e g y ü t t az érték nékünk,
a közös dal, amit agyunk ért.
A temetőben hullnak a lombok,
az avarban is gyökérbe botlok,
fogd a kezem, hogy el ne essek.
Ne ballagj olyan messze tőlem,
eltévedhetsz a temetőben,
és aztán hiába kereslek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-11-04 06:24:34
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-04 06:24:34
