Megváltás

Harmatos rózsaszirmok mellett,
El ne felejtsek írni városszéli dögkutakról,
Szégyenkező roncsokról, amilyen én is vagyok,
Kiírom lemezre élményeim, magányom, emlékeim
Csillagcsík, elveszem a házaitok, ne legyen hová bújnotok,
Elevenen eltemetni magatok, befejezte volna már, hidd el, az összes
Magyar, de a svájciak még csinálnák tovább,
Mert nem látták saját szemükkel, hogy lesz fájdalomból a tégla,
Vérből a fuga a teraszon, ahol a nyomor a hintaszék,
Hamis a komornyik, mint borostyán, benő az összeesküvés,
Arcot vált az Isten, utat vág élesen az agyadban a kiáradt Csorba patak,
-„Ócsó” a ruha –, ó, de ez nem divat, hanem csak burkolat,
Be szeretném jelenteni a többpártrendszert, ahol a szenved a nép,
A gazdag fél a szegénységtől, a szegény fél, hogy már nem lesz gazdag,

Őrült álmai alá pénzt adott, idiótaságot épít,
Ami kerítéssel elzárt álomvilág, ki lesz az, ki másoknak épít szebb jövőt?
Kerítés nélkül, ahol nem létezik V.I.P.,
Aki odaadja magát, csak másoknak jobb legyen,
A zsidóknak nincs messiásuk,
Hirdetni kellene a munkaügyibe’, „Messiás kerestetik”,
Nem szükséges előképzettség, sem elvárt gyakorlat, egy feltétel van, – Ő legyen az,
Ó, bárcsak én lehetnék,
Akkor, talán, megmenthető lenne
Ez a saját mocskába fojtott emberiség,
Új definícióm van, ez nem óra, ez nem ketyegő bomba,
Ez csak egy mosógép;
A tiszta ruhát kiteregeti,
Igaz napsugár sütöget,
A piszkosat újramossa, előáztat, fűtőszál melegíti.
Ki mer tökéletességről, szabályokról beszélni?
Holnapután mind meghalunk.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-11-03 10:04:05
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-03 10:04:05