Napozó

ahogyan kanyarog
gyíkok napszítta gerince
és betonfalra tapad
üvegszőrű macskák gömbölyödnek
lassan hasad egy mindig kitárt lépcső

hazafelé a strandról
süt a koraesti verőfény
csattog a talpam
minden medence ezüst
minden repkénylevél meleg

akkor még tó volt a szántóföld
a víz alatti palló bizonytalan
rálépni féltem
minek
a hal csúnya
a csali büdös
de a lemenő nap hátunkat süti
nem értettem
mi a jó abban hogy Szalon sör
mi a jó abban hogy káró ász bubi

biciklivázon majd nyakiban vitt
én kőporos házat szeretnék apu
szisszen egy kislány
szülei falat húznak
maguk köré is
villan a vaku

a kert egésze egyszer csak maga lett a málnás
amikor kivágtuk megrémültek a sünök
láttunk elültetett kapát is
nem síron kellett volna
hé valaki rossz helyen gyökereztetett cédrust

azóta tiszta lappal ketten
már nem látszik a forradás
hát megkerült a Moncsicsi
ezüst feszített medencék közt
ha te Heinekken-t
én citromos Borsodit



vajon hány évig él egy gyík
ha a farkát nem törik le?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-10-28 22:18:26
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-28 22:18:26