Lenyomatok

Lenyomatok

Figyeld, a füstben ott úsznak a lelkek.
A füst valóságos, és nyoma van.
Lenyomatunk lebeg a levegőben
lassan, lélegzettelen, hangtalan:
Mint üvegszobor, a levegő falára
feszül ittlétünk múló szarkofága.

Ami fehér volt, az fehér marad.
A macska hosszú ugrásának íve
lendületes kínai tusvonal,
ecsetvonás a végtelen időbe.
És milliárd madár helye a fákon:
negatív testek az üres világon.

Fák nyomai a másik fák helyén.
Óceán nyoma mérföldnyire felettünk.
A leölt hús, learatott növény,
a levegő, amit beszívtunk/megettünk
Isten jegyzőkönyvében ott marad:
x-dimenziós valóság-darab

a világegyetem winchesterébe írva.
A mindenség memóriája ép:
ha úgy dönt Isten, hogy egyszer lehívja,
újra-írja a maga idejét
csillagrendszer, búzaszem vagy tojás:
És megkezdődik a feltámadás.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: A kép a képtelenben (, 2001)
Kiadó: Orpheusz Könyvek