Nehézkedés

Miután Istentől visszakapta ujjait,
jó ideig csak imádkozott velük. Akár a boldog-
ra gyógyult többi állat, eleinte a Medve
sem akadt fent a feltámasztott Nyúlon.
Hogy az, láthatóan jobban szenvedett, mint
mielőtt agyonverték. Pedig, nem volt még ott
ez a szó akkor, visszajött a halálból, mégis.
Egy nap aztán egyikük nem bírta tovább.
„El van ez az egész cseszve .”
„Káromlás, káromlás.” suttogták erőtlenül,
aztán már, „Ki van ez találva, a kurva életbe.
Meggyógyultunk, ő meg el van ragadtatva.”
Az alanyt teljes természetességgel
kerülték onnantól. Többet jártak templomba,
kevesebbet össze. Két újat építettek, sötétebb
ruhákat vettek, és erősödött bennük a
sejtelem: a gonosz ott van közöttük.
A Nyúl nem járt templomba.
„Megkövült a lelketek.  Medvecukorért mentek?.”
mondta nekik, két csuklás között a kocsma
felé. Közelebb húzódtak egymáshoz úgy
nézték. Akkora a Medve volt a legfőbb
egyházi elöljáró, is. "Testvéreim. Isten nem.."
kezdte a prédikációt. Még aznap agyonverték
a nyulat. Megint. Ezúttal nem bánták meg.
Nyúltestvért megszállta a gonosz. Áldozat lett.
Aztán mártír. Egy szép júniusi napon, mikor már
vastagodtak a földben a répák, szenté avatták.
A kocsmában összefirkálgatott söralátétekről a
Medve egy epigrammát is írt a Nyúl emlékezetére:

Holdáztatta sziget az állat
Hangos magányában nem
Hallja meg az ég neszét
Ki nyúl, kiválasztatik, mert:
nevében hordja végzetét.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-10-08 17:26:15
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-09 18:48:54