Színgiccseim


Áttetsző sötétség,
kíméletlen mélység,
józan napsugár.

Majd újra jön
a szivárványmadár,
hogy segítse az érzelem
vándorának szívlepte
útját az élet hamis
bukkanóin.

Piros, pirosabb,
szívpirosabb
a gyűlölet; a szerelem
két oldalán toronytáncot
jár lelassítva csókért
kapkodó lélegzetét.

Zöld, zöldebb,
földzöldebb
a nyugodt lélek.
A heves szélforgatag
csúcsán félőszilárd
bókkal integet a
mélyen alvó
ékes köveknek.

Kék, kékebb,
égkékebb
a barátság.
fonnyadón értetlen
alapja újból
virágozni kezd
egy légből lopott
kétes, friss
illat gyanánt.

Sárga, sárgább,
napsárgább
az irigység
e múló tompa fájás
kacagva száll.remény.
játszi trillafelhők
tetején.

Fehér, fehérebb,
hófehérebb
a gyermeki tiszta szív
gyertyafénnyel átsugárzott
piciny csodameséje.
A folytonos éberség zenéje
elhallatszik
a messzi, jeges
áradat kapujába.

Fekete, feketébb,
koromfeketébb
a félelem.
Az éjszaka láthatatlan
szellemlényei
elárasztják
hangtalan szobád,
míg a rémületcseppek
végigcsordulnak tested
rejtett részein,
te beleremegsz a
furcsamorzsás hidegbe.

Szürke, szürkébb,
rongyszürkébb
a tudomány életet
boncoló
szamáron ügető
festékcsíkja.
távoli monoton
zajba érő
égvonal alatt
fejhomokba
dugott strucca.

Lila, lilább,
zengőlilább
az alkonyi fény
utolsó fuvallatának
fűzfasípon balladázott
tündérszárnyon csendülő
kottacsizmája.

Rózsaszín, rózsaszínűbb,
lágyrózsaszínűbb
az álom.
Szíves hullámain
messze-messze szállok.
A tarka szivárványmadár
szárnyaival csendben
ütközve az örök
reménység álomkapuját
megtalálom.
És a színek puha párnáján
békésen elandalodom.

Áttetsző sötétség,
kíméletlen mélység,
józan napsugár.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-10-02 19:49:02
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-02 19:49:02