Ellenségeim ne olvassátok el



Egy versem se - kerüljön -, ellenséges kézbe,
ellenségeim nem érinthetik gondolataimat.
Nem akarok írni nekik egy sort sem csak nevetve,
csak nevetve kitérni előlük, hisz félnek.
Kék ajkaikkal engem miért emlegetnek?
Nézek riadt szemetekbe, rideg és fáradt ellenségek,
Nézem és tapasztalom, hogy szívetek hideg.
Nézek a kezetekre, látom a szederjes bőrötök,
Nézem lábatokat, látom a béna medvebőrt,
talpatokon a szőr mily gubancos, torzonborz, fura.
Ezzel jártátok a győzelmi táncot, ti bolondok?
Nézem a vonaglást, a félelem hideglelését és a vitus táncot,
Aztán nem szólok többé, maradjatok!
amit fekve hányszor már végigcsináltatok.
Csúszómászók voltatok mindig, hűlő sarjadék,
kimászni lápból, pöcegödrök mocsarából sosem fogtok!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-09-28 22:02:41
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-28 22:02:41