Én azt hittem

Én azt hittem, verset írok,
de a toll hegyéből
hullottak a virágszirmok.

Emberek jöttek botokkal:
"üssétek a kertészeket!"
s én megéleztem a késemet,

hogy a nyájjal egyé váljak,
de pengém kivirágzott,
mert a sebek nekem fájtak.

Egyedül maradtam végül,
magamtól is távol,
bokor, mely a tájba szépül.

S csöndem kibomlott körbe,
madárdal kuporgott a
magánnyal hunyorgó fürtökre:

s a versek, a meg nem írtak,
kacagtak volna belőlem,
de már csak virágok nyíltak.

Érti e sorokat minden
gyilkos és minden áldozat,
kire betűim hintem:

nincs különbség köztünk,
csak mikor átöltöztünk,
másnak jutott véres ingem.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-09-26 17:35:39
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-26 17:35:39