ARS AMANDI

ARS AMANDI    (Mundus vult decipi, ergo decipiatur)


Elmúlni lassún, ahogy a vén bérházak
csendjéből kisurran az utolsó gyermek kacaj,
ahogy a sarkokból felfelé törő árnyak
végigpásztázzák a lépcsősorokat búcsúzóul,
úgy tűnni el örökre.
A tejszínű ködbe beleveszni, - emlékül
vésve falba elő és utónevet:
A sajátom, s a te neved szerető hazám.

Egyetlen hűtlen rokonom vagy,
mert a többiek csalnak bár,
de közülük jól hazudni csak te tudsz…
- Hogy minden szép lesz és kerek,
akár a péknél sülő perecek.

Végigszámoltam, keresztbe-hosszába
négyzetre emeltem összeadtam,
megfeleztem és a vége alig rúgott nagyobbat,
mint az arabok legrövidebb lova!
Még alá kell írnom…
a pontos keltezést…
rendelkezni a hagyatékról…
és nem utolsó sorban; megjelölni a tettest. -

Alig látok valamit,
fáradtan, lecsukló fejjel biggyesztem margóra:
- Halálom előidézője, minden bizonnyal, az Élet volt!
Kiszívott, mint vakolatból az oltott meszet a téli fagy.

Átcseréltem a kábeleket és ebben a testben születtem újjá,
megszoktam-tetszik, összetartózunk!
…s a vágyam?
Még vagy negyvenszer tüsszenteni ki a tavaszi nyirkot,
és ötvenszer borulni szüleim sírjára békén,
nem emlékezni hol jártam, merre, kivel, -
csak büszkén félrelépni a legvégén
fényből a mélybe.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-09-26 12:07:53
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-26 12:07:53