Jobb így nekem


Mindannyian, igen mindannyian
a hatalom béreseiként várjuk egyre
a gyilkolás mámorító pillanatát.

A Valhalla küszöbén kezünkben
a halandóság pörölye, a halál
tényszerűsége. Felnyög a csarnok.

Mindez semmiért, vagy majdnem
Csak választanunk kell. Nem vagyunk
egyéb csak az atomok tétova örvénye.

Vagy megnyugtatóan nem tartozunk
ide, nyomorult adósunk, nem bíránk
aki ide kényszerítette a lelkünk.

Vajon hány szelet kétdimenzió adja
ki a hármat? Odatépek, ráng a
kereszt, félek az  egyetlen kapu

be ne zárjon, a super nyitva van éjjel
ez meg itt valahogy véges idő nekem,
kékesben gyötör a neonvillámjáték


Volt egy pillanat. A Sátán fogta
a sarkam és forgatott a feje körül.
Nevetett, böfögött és tudtam

örökre, most aztán örökre vége
Elnyomorult lehetőségeimből
se maradt nekem egy sem.


Az örökkévalóság békéjében.
Ültél és sírtál értem.

Kép nem volt, csak az arcod,
a negyedik dimenzió.

„Elmentél, mindenkihez, csak
hozzám nem jöttél el” – szólt a fejemben

Addig a gyomrom forgott,
rám sose csorogjon másnak vére!

Azóta én ülök a kétség fókuszában,
Jobb így nekem






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-09-19 06:42:13
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-19 06:42:13