Emlékszel?

egyszer adtál egy tengert
egy igazi kék tengert fövénnyel
végtelennel titkokkal jövővel
amely ott rejtőzött
ahol a tenger ölelkezett
a fövény homokpadjával
és ahol nekünk kettőnknek
kellett volna ülnünk
ez lett volna a titok megismerésének kezdete

a part és a víz lágy ölelkezése
hisz vihar sem volt még ekkor
a vihar akkor tört ki
amikor megtudtam, hogy nem is akartál igazán mellém ülni
csak lekenyerezni félelmedet a tengerrel
hisz rettegsz a tengertől
mert elnyel mint a fürdőkád
ahonnan szeretkezés után üdén léptél ki
hisz kényelmesebb egy
régi fürdőkád
mint a
kék felsőjében kacérkodó vadonatúj tenger
– ugye hogy izgat?
végtelen fövénye
amelyen végigzengett a sárgásbarna elasztikusában vadászó tigris rekedt ordítása

emlékszel a nekem adott tenger kék csodájára
végtelen titkára kettőnkre
és ahogy egyedül
ültettél oda
a lemészárolt
szeretet nevében?

emlékezz!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: a trópus kék ereiKiadó: Eurostampa
Feltöltés ideje: 2010-09-18 21:21:30
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-18 21:21:30