Végül
Tavaszi éj sóhajt, cseng a fülem
Agyamban zakatol egy bús ütem
Percekbe sűrített évezredek,
Ahogy a végtelen nekem üzen
Úgy törik világok szép rendje meg
Tudósok kutatnak, furcsa képlet
Hogy egyszer a bolygók összeérnek
Az a kezdet, mint a végállapot
Egyetlen egységbe tűnnek végleg
Növények, emberek és állatok
Élet csak ott van, hol találsz vizet
Tudomány nem segít, halált viszek
Fantáziám szabadon eresztem
Semmi sem biztos, hát neki hiszek
Aki értünk meghalt a kereszten
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Módosult tudatállapot avagy dopamin kivonatban ázva (, 2002)
Kiadó: magánkiadás
Feltöltés ideje: 2010-08-29 17:48:27
Utolsó módosítás ideje: 2010-08-29 17:48:27
