Az utolsó kísértés

Végre átléptem barlangom küszöbét  
    Előttem ledér nimfadémon állt  
    Mosolya lángolt  
        s egyszerre kitárult  
        előttem a világ.  
  
    Kacéran kínálta elém  
        széttárt combjait  
        s közte gyöngyölét.  
  
    – Nem! Most nem!  
        S már sosem ezután  
        – ráztam meg konokan üstököm.  
  
    Hangom csattant a  
        bíbor csendben,  
    S a szirén fonnyadni kezdett nyomán.  
  
    – Csak gyönyört kínálj,  
        az örömöt magát;  
    A bűnt hagyd vén kígyók  
        vétke okának!  
  
    És eltűnt, és semmivé porladt  
        a kísértő –  
    Átadott helyét  
        rikoltva vehette birtokba ismét  
        a Nap.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-08-25 06:18:58
Utolsó módosítás ideje: 2010-08-25 06:18:58