Tűzvonalban

Nincs aki kiáltson
a torony üres
a szív rideg lett és béna a torok
már hallgatni se arany
kenyeret éget a tarlókohász
fáj szégyenfüstje
nincs őr
kevés az ima
és a fohászt elnyeli
a mennybolt kékezüstje

Vadászlesen
szarvas-magason
halál alleluja
kolompol a vason

Az sincs
aki meghallja ha mégis kiált
egyetlen fiát áldozta fel Isten
hogy áldást hintsen
s hidd hogy talpra állsz
hisz igazán berúgni se tudsz
szédülten a hamisak közt
tisztának maradni se
józan duhaj-mód
alkudozol megalkuvón
míg létedről mások döntenek
nem számít hogy poklok pokla jön
s fennkölt eszmék mocska besároz
mindegy mit hoz rád s mi a vége
Ámen vagy csuhaj
mindkettő megbéklyóz
lehúz magához
s túl jót ígér
hogy rossz legyen

Hűtlen szerelem ez
az egyik hallgat
a másik kiált s szeret
ahogy hús-vér ember szerethet
ha beledöglik is
az elárultságba

Hát térj vissza magadhoz
előre menekülj
ne hátra
sohase hátra

Vagy...készülj a halálra







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-08-21 14:07:42
Utolsó módosítás ideje: 2010-08-30 20:45:44