Szabad a gazda

Fejébe szállt a lordnak a párlat
Kettőt jobbra lépett egyet meg hátra.
A galériában menyasszonyára találva
Kést ragadván elméjét élezi, rég várja,
hogy a rákot magából kivájja.

Csak várt és várt és tűrt
De most már elég, kitölti az űrt
Most csak szúr, vág, nem tűr
Isteneket tiporván porba, megőrült.

Vágtat most által az éjszakán
Elhagyja kastélyát, kincstárát,
Istállóban száz lovát
Eggyel vágtat az őrületen tovább.

Szakadt lélekkel néz az égre
Hogy él azt érzi végre
S csak beszél. Új társa a magány,
Jó útitárs, nagy barát a halál.

A kastélyban fény gyúl,
Egy szolga tüdejéből sikoltás
Mint ég felé vágtató rakéta
Üldözi, kergeti a halálba urát.

Megtalálták hát, gondolja az,
Zavart elméjében megoldásért matat,
Egy csillag utat mutat, délre tart.
A napkirálya felé vágtat,
most ő, kinek ura nincs.
Magából egy darabot reméli, kivághat.

Késért nyúl hát az őrült,
Szakadt ruháját tépázta száz év
S tíz női köröm, nem maradt más csak őrült öröm.

Levágja a lovát, mert szomjazik
Úgy gondolja tovább megy, hogyha jóllakik.

Délfelé vágtat, a semmi szárnyán szalad
Kése a földre hull, s vére vörösre festi a havat.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-08-17 15:21:59
Utolsó módosítás ideje: 2010-08-17 15:21:59