Évszakok nélkül
Mélyazúr égről a lágy, puha szellő
Lépdel a fák koronája között
Víg madárdallal az új tavasz eljő
Tűnt havak ünnepe messze szökött
A tóról a jég oly régen elolvadt
Virágbaszöktek a parton a fák
Százezer színben már ébred a holnap
Újraéleszti egy gondolatát
És felkap a szél egy libbenő szirmot
Táncol a víz sima tükre fölött
Hisz minden nász, már csak eltűnő emlék
Mind mit az élet a tűzre lökött
Íjfeszes kristályt megkarcol e szépség
Szél ejtett, levetett szeretője
Mozgásba indul körötte a térség
Hullám a partig megered tőle
Karika, gyűrű a frigynek pecsétje
Egyre lazább lesz a teste körül
Kapcsolatukat a tó lecserélte
Holt lebegése az estnek örül
Te vagy a szirom az égből eső seb
A tó a lelkem új életre kel
Bennem hullámod már egyre erősebb
Nem talál partot, így nem múlik el
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Kasszandra-komplexus (Budapest, 2001)
Kiadó: magánkiadás
