Benceversek - Golgotavirág mezõn

Esténként szélre szorulok. No nem úgy, ahogyan
petyhüdt vitorlákkal fregatt szambáz az ég alatt a
hullámzó parketten. Bár ketten ép(p) vagyunk. És
petyhüdtségem is egyre tetemesebb, ahogy az ágy
szélén billegek, mert enregetikailag némileg elapróz
a póz, mit felvettem. Bal lábam, kezem, s test fel
em ágyon. Hát, az égnek. ’Hagymaszagod van, ford
ulj el apa.’ okán, fejem bal pofán. Jobb tenyér, jobb
térd, jobb spicc a padlón reszket. Na, valahogy így
festek, én, ecsetlenül Daliás ágyrafacsart testet. Ker
esztnek nem mondanám. Egyrészt az XYT után be
tűzhetetlen. Másfelől mit keresne az áldozat a para
dicsomban. (Kukacfelügyelő memoárjaiból ala.)
’Apa mondjak egy viccet? A tehén nekiment a falnak
és felborult. Haahahaha’ ’Igen, ez tényleg jó kisfiam.’,
’Nekimegy a falnak.’ Aztán elhallgat. Csönd. Alszik a
kis bogár. A lámpások még zümmögnek picit.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.