Egy bejgli emlékei


Dióropogtató hajnalon
héjszilánkok üzekednek
olajos kence vonaglik pépesen
lisztből margarinszelet menekülne
sárga remegés szempárt tükröz
sorsom beteljesedőben

Táncra perdül, forog a konyha
langyos massza nyakamba löttyen
érzem az leszek, ki még nem vagyok
büszkeség dagaszt, pedig megöklöznek
a várakozás csendjébe burkolózom
most vagyok születőben

édes pép nyújtózkodásom jutalma
begöngyölődésem  példamutató
a simogató kéz hirtelen  megragadva
magasba emel, megszorít
kitaszítottságom kínja villan
lüktet agyamban, elborít

érzem, átforrósodik a testem
álmom rum- és diótöltelékes
izzó fekhelyéről frissen ébredek
megszilárdult jellemmel ígérhetem
lehűlve - korgó gyomoráldozatul
magamat tálcán fölszeletelem






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.