A vak emberek álmai

Szaladok mezítláb a kukoricásban
a tíz évem alig liheg mögöttem,
nagyanyám kedvence vagyok,
földszag, éneklek, léptem súlytalan,
szőke hajam villan,
kifekszek a nap alá
és álmodok magamnak
színes kartonruhát,
száz holdas pagonyt,
90-es éveket, sulidiszkót,
felsősöket akik kilógnak cigizni,
iskolatejet, bálkirálylányt,
hazakisérést,
nem túl amerikaiasat,
csak olyan,
laza rendeszerváltásutánit,
álmodok Dorothyt,
ahogy pipacsmezőn
álmodik a napraforgókról
a Bádogember meg a sarki kocsmában szidja Ózt,
álmodok buszmegállókba villamosokat
képzelt kamaszkort,
kezembe second hand vattacukrot,
álmodom, hogy a személyiség nem csak
a félelem palástolásának
egyetlen lehetséges módja,
álmodom, hogy nem önmagunk
paródiái vagyunk mind,
hogy tudom hány fokos szögben száll fel a repülő,
hogy természetes szám a pí,
álmodom, hogy mégis minden renden van a világgal,
és csak én tévedtem,
álmodom, hogy mindenki ébren van,
álmodom, hogy nem sodródom minden célomtól elfele
álmodom, hogy ma új betűt írunk fel a vakációból
álmodok pezsgőt, drámát, kábítószert,
hogy decemberben
az utca összes autójának
havas ablakára ki van írva
lefordíthatatlan neved,
és megálmodlak, mint
legnagyobb pozitív zérushely
hogy fogod a szoknyád,
ahogy átmész a zebrán
a buszon fésülködsz,
és a szél kudarcot vall,
nem, nem borzolta össze a hajad,
pedig évek óta erre várt
én meg csak arra,
hogy még lássalak az idén biciklizni,
fested még a körmöd?
megvan még a heg a belső combodon,
amit a vasaló okozott?
tényleg azt hitted hogy elhiszem?
rámszólnál hogy vegyem le a zoknim?
kérnéd, hogy szorítsalak amilyen erősen csak tudlak?
megbocsátanál apámnak?
Álmomban
homlokomra írom,
hogy álom eladó
és az álom-én
már nem álmodik
nem alszik
és már nem kell lefeküdnie.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: kiadatlan