A Saggitarius

Ikszion apja, a híres bajnok lápita törzsfő
Elment, sok lovat ígért, - vágyva a nászra, - fiának
Kérte a lányt, Dia lenne-e trónján hű neje, égiek
Óhaja telne be. Éjon a nászhoz boldogan intett.

Nászurak esküje nem volt szent ama élvtele férjnek.
Hívja is Éjont, vinne el ő vele száz lovat éjszaka.
Járnak a tűzvörös, ásott gödrei jó közelében,
Vetteti veszett ménnel a tűztón mélyre le Éjont.

Eljut a híre a tettnek az istenek lába elé, s ott
Bűnöse, Ikszion, vétkein szenved, és bele őrül.
Látja a kínokat ég-ura, jó jelet küldeni nem rest,
Jöjjön el Ikszion, bűntelen ülhet az asztala mellé.

Istenek étkein, nem hevül ő sem, a kedve se vággyá,
Héra, az úrnő kelti a vágyait éteri lánggá.
Látja az isteni férj, mily ágy-beli vágyakat Ikszion
Érez. Felleget int oda, ebből képezi Hérát.

Felleget fekteti nemzeni ifjakat Ikszion mellé.
Minthogy később hencegi, bármikor illeti Hérát,
Immár két bűn terheli: nem lett ménese hű neje
Bírtoka apja után. Most is szót szege az álnok.

Lettek az ifjai „Héra” öléből Kentaur életek.
Égeti tűzköre Tartaros árkán, végtelen évekig.
Így lakol Ikszion, élete pengeti Kentaur íját.
Lófele nőölet álmain illeti, éghet a vágytól.




Így volt vagy sem, abban a görög mitológia
nagy krónikásai sem értenek egyet. Ennél
azonban lényegesen fontosabb, hogy ez a 9.
állatövi jegy nyit ablakot galaxisunk, a Tejút
központi részére, ahol a több milliárd Nap-tömgű
fekete lyuk habzsolja, és tüntei el örökre
eseményhorizontján a belé kényszerpályán
áramló csillagok anyagát. Itt dől tehát el
galaxisunk jelene és messzi jövője, amikorra
már rég kihúny életadó, sárga csillagunk, a Nap.

Véletlen lenne, hogy pont a Nyilason keresztül
látunk a Tejút Olymposzára, ahol a villámszóró,
mennydörgő Zeusz ereje még csak fodrozódást
sem keltene a téridő tekervényeiben?
Nem, nem véletlen, mert most éppen
itt tartunk a végtelennek tűnő ismétlődésben.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.