Ajándék ez

Van-e ajándék,
miért nem kell tűzben égetni
rügybe lobbant tested
izzó remegéssel,
csak elfogadni a sors kegyét
ami termékeny öledbe hull,
mint égi áldás, mennyei manna,
ajtót nyitni, mikor jön
a fénylő Szellem.

Mert ajándék az élet, amit kaptál

Minden más, amit vágy, erő,
értelem szül és a sors formál,
próbára bocsátás a földön,
hogy küzdj, alkoss és teremts,
de dönts, ha dönteni kell,
ne csak mérlegelj.

Könnyeket kaptál és mosolyt.
Válassz, ki-mire megy vele.
A mosoly megrészegít,
ha túlárad arcodon,
a könny útnak indít,
hogy hazaérj
és szeress.

Most itt állsz
és rajtam kéred számon
mindazt, amit erőm felül
tettem érted,
magam ellen, de mégis magamért.
Okokat keresel
fénylő bércek felett,
hogy mélybe ránts,
mintha én lettem volna
az utadba került zátony,
hogy viharba sodródva
értem kockázatot vállalj.

Darabokra törve
mégis belém kapaszkodol,
hisz oly messze még a part
és végtelen a kéklő magasság.

Látod, ajándék a harc.
Mi mást tehetnél.
Erőd véges, mi Istenhez emel,
hogy tovább élj,
nem csak értem,
önmagadért,
míg megcsendesül a lázadó szív.

Mentőövet dob eléd a sors
még egyszer.
Utoljára

Rajtam megpihenhetsz.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.