Az Egy katonaéneknek (és még sok-sok másnak) nótájára

Barátim mi lehet, mi oly erőst mehet
agyára az Költőnek?
Hacsak bárki szellent, lesi már az ellent
bosszuvágytul töltőleg
S lefekvésnek után, számolgatá bután,
ugyan hányat ölt ő meg?

(Birkák helyett bégetnek a pasák, bégek
az sánc felett ugrálván,
s újra kardra hányhatja így valahányat
szemeit már lezárván,
gondolva sok „szépre”, megyen álom-lépre
új ölést alig várván.)

Gondoltam, hogy Bálint talán túl sok pálink-
-át nyakalt megelőzvén,
hogy tollat ragadott, s így elragadtatott…
…lehetséges előzmény,
gyakran ácskonyaktól, bénul így meg nyaktól
fölfelé a velő, tény.

Vagy talán a baszdüh, mi olyan, mint az rüh,
-ezt sem lehet kizárni-
nem fér hozzá kétely, két hasonló métely,
nem elég csak „kirázni”.
ez bőrbe rak fészket, az zsigerbe s vészket,
hogy elmúljék, kivárni,

ugyan lehetetlen, dühöng tehetetlen,
ki szenved ily kórságtul.
B. sem bírt döfölni, lett is kedve ölni,
kirohant az országbul
s vissza, nagy köröket tett, és sok törököt
nyírt szerelmi bánatbul.

vágott kezet s fejet, rózsabémbó helyett:
néki immár egyre ment,
vagy inkább az agyra, s az szerelmet hagyva
gyilokról írt szép mement-
-ót, és lám e nóta, úgy kötött azóta
a kánonba, mint cement.

Nem busult az régin, józan észnek végin
(annak is lőn határa),
odaát s ideát megfordult, s ideát
az szerelmet hazára
cserélt s hajtá vére, úgymond védelmére,
kis kéjgyilok az ára.

Rest nem volt Valentin, bár vót nagy talentum,
így sem lehetett könnyű
summázni szerelmet, ölést, veszedelmet
mind ugyanúgy mily szörnyű?
Miljom ilyen verset, mit mégsem emésztett
fel idő, sem tűz, sem nyű.


Mert hogy ő nem viccel, egy strófát felskiccel
s többit arról méntázza.
Kezem jobb, ha lassít, hátha jó Balassit
sírjában az görcs rázza.
Novembernek felén az irdeng bújt belém,
e tényt nótám nyugtázza






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.