Virágok, csokrok, koszorúk




Fagycsipkékkel dicsekvő melankólia:
ő lehetett Izabell, vagy Antónia...

És Ibolya: olvadó nyarak szűz csordulása,
porzó tarló vágya tavaszra, nemsokára.

Csilla: szomorkás fény csöppenő méze,
férfiajkakba maró félszavak ígérő merésze.

Röppen Zsuzska, táncol, majd pihegve lezuhan,
kéjelegve téged is kiszaggat magából, Uram.

Litti súlyos akarattal szédül titkos éjbe:
szépülhet-e liliom még kibomló, elzárt sebére?

Édes-sós hajlatok párolgása tömény
csöndként zúg Mese szénszemének ködén...

És Zsanna: steril mozdulattal befogadó közeg,
rutintól ragacsos szájak, sivár ölek.

Tört hit, remény két gödröt is áshat:
egyet rejtő magnak, egyet rothadásnak,

mert csokrok, koszorúk: virág sírja, háreme.
Lehet még életnek-halálnak illőbb, más neve?

2009.12.01.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.