Szabad asszociációk József Attilához beszélve



Szabad asszociációk, József Attilához beszélve

Proletárköltő, te szegény,
még idejében elmentél,
hogy ne lásd,
mit produkált
utánad
a huszadik század.
A forgolódó tőkésbirodalmak
után a munkásállamok is földrészeket faltak,
Afrikán, Ázsián hajba kaptak.
Hogy mit telefonoztunk, volt, ki kihallgatta.
S várt utána Auschwitz, Szibéria.
Milliók elpusztultak
néhány őrült miatt.
S amikor béke lett,
az ember tovább reszketett,
hiszen a békét csak a megatonnák
biztosították.
Aztán nagyot változott a világ.
De a mosónők most is a rövidebbet húzzák.
Villákban laknak a gazdagok
a város peremén,
míg a kopott bérházakra lecsorog,
mint kátrány, a belvárosi éj.
Ma már proletár nincsen,
csak lumpen,
aki kikéri magának,
hogy proletárnak
tituláljad.
Már a munkásgyerekek fején
zselézve tapad a haj.
Aki a Dunánál
meditál,
csak beleköpni akar.
Aki szegény,
most is a legszegényebb,
de nem ez a baj.
Szegény lett az egész élet.
És nincs több remény.
A szépség koldúsai most is koldulnak,
és reklámszöveget írnak a jobbak,
vagy tévéshow-t vezetnek.
Mindenki örül a pénznek.
És nincs, aki jóra tanítson,
akár elemi iskolás fokon.
Nem folytattad, minek is folytatnád,
a leckét a nebulók megunták.
Belőled is mi maradt?
Néhány utcanév és iskolai dolgozat.
Na meg a sokat plagizált zárszó:
Szárszó.

    






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.